Amit a csipkebogyóról feltétlenül tudni kell:
Latinul Rosa Canina - azaz kutya rózsa, mert régen azt gondolták róla, hogy gyógyítja a veszettséget.
Ezt a szinte mindenhol előforduló növényt nehéz megközelíteni, védi magát ezernyi tüskével, pont úgy, ahogy a teája véd minket és felvértez mindenféle külső veszedelemtől, amely a szervezetünk ellen támad.
A csipkebogyó termését ősszel kell gyűjteni, mikor már megcsípte a dér. Mi ilyenkor a gyerekekkel imádjuk a bokorról eszegetni, ahogy a lányom hívja: - Csipikét eszünk! - A puha bogyót leszedjük, s kissé összenyomva a termés tetején kibújik a sűrűje, ezt kiszívogatjuk. Nagyon kellemes, savanykás csemege.
A termést, ha leszedtük, szárítani kell, s utána kicsit felvágva tárolni.
Teája kitűnő C - vitamin forrás- s tapasztalatból mondom, hogy nagyon erősít.
Figyelem- főzni tilos, kizárólag áztatni szabad. Én előző este beáztatom- kb. két teáskanálnyit -, s másnap egy másik teával, amely már langyos csak összekeverem, s már isszuk is.
Kiváló lekvár készíthető belőle, bár minden elismerésem annak, aki lekvár főzésre szánja el magát. Mert a csipkebogyó nemcsak, hogy picike, de nagyon kicsi a gyümölcs tartalma, tele van maggal. Nagyon sok kell belőle, s nagyon hosszadalmas a főzése. Viszont nagyon finom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése